Dán szakértők úgy vélik, megtalálták az első Andersen művet, A faggyúgyertya (The Tallow Candle) című mesét, amit az iskoláskorú Andersennek tulajdonítanak. A mesét egy Esben Brage nevű dán történész fedezte fel a Plum család magánlevelezésében.
Brage a Funeni Nemzeti Archívumban, egy doboz alján bukkant rá a kis sárga papírra, és hamar rájött, hogy az írás fontos lehet. Két hónappal később szakértők megerősítették, hogy a dokumentum eredeti, és „nagyon-nagyon Andersen”.

A történet egy aprócska gyertyáról szól, amit bemocskolt az élet, és amely végül megtalálja a boldogságot, miután egy tűzszerszám felfedezi jóságát, és lángra lobbantja. „A faggyúgyertya megtalálta a megfelelő helyét az életben - bebizonyosodott, hogy igazi gyertya, és még sok évig ragyogott, örömöt okozva magának, és a körülötte élőknek.” – írja Andersen.
A szakértők úgy vélik, a történet 1819 és 1826 között íródhatott, Andersen iskoláskorában. A faggyúgyertya szerintük még nem olyan érett és letisztult, mint azok a tündérmesék, amelyeket már elismert szerzőként jegyzett. A szerző 1829-ben debütál az irodalmi életben, ám első meséje csak 1935-ben, a Fairytales Told to the Children című füzetben jelent meg. Ez volt a The Dead Man.
Az újonnan felfedezett történetet Madam Bunkeflodnak dedikálta. Bunkeflod egy lelkész özvegye volt, akit az író még gyerekként ismert meg. A történetet lemásolták, és eztán került a Plum család archívumába. A mese a legfontosabb Andersen találat 1920 óta, amikor az emlékiratait fedezték fel a dán királyi könyvtárban.