A modernizmus előfutára

"Az elmúlt tizenöt év legtöbbet támadott és leginkább félreismert művésze Cézanne úr. Nincsen olyan gyalázkodó jelző, amellyel ne illették volna. Munkáit a mai napig botrányos siker övezi... A magam részéről nem ismerek festészetet, amely kevésbé késztet nevetésre, mint ez."
E szavakkal védelmezte meg Cézanne-t Georges Riviére műkritikus és Renoir barátja az impresszionisták harmadik kiállítása alkalmából 1877 májusában, majd így folytatta:
"Cézanne munkái a klasszikus görög nagyság örökösei. Vásznai az ókor festményeinek és terrakotta figuráinak nyugalmát, hősi derűjét árasztják magukból... Csodálatos csendéletei, melyeken oly hajszálpontos a tónusok egymáshoz fűződő viszonya, valamiféle ünnepélyes igazságot hordoznak. Ez a festő azért fejez ki érzelmeket megannyi vásznán, mivel ő maga is heves érzéseket él át a természet közelségében, s minden művészi tudását felsorakoztatja, hogy ezeket visszaadhassa."