Magyar Román

Losonczy Tóth Árpád, az erdélyi magyar múlt avatott ismerője, egyszerre ismert és ismeretlen forráscsoportot tárt fel. Tanárky Gedeon erdélyi útleírásának külföldön is híre járta, hála Horn Ede kitűnő Kossuth-életrajzának. (Ludwig Kossuth. Leipzig, 1851. 35.) Éppen ezzel érzékeltette, hogy 1840-re a cenzúra már lazított szigorán, hiszen Tanárky alkotmányos kérdéseket is feszegethetett a nyilvánosság előtt. Naplója, amelynek alapján cikkeit írta, mindeddig ismeretlen maradt. A kettő, a nyilvánosságnak szánt beszámoló és a bizalmas jegyzetek, a közirodalom és a magánirodalom termékeinek összevetése igazi olvasói élményt kínál....Tanárky a romantikus pátosz világában nőtt fel, és annak szellemében vetette papírra élményeit, Fenichel Sámuel a pozitivizmus korának gyermeke, híres utazó. Romániai útleírása viszont mindeddig az ismeretlenség homályában lappangott. Izsák Sámuel, a kolozsvári egyetem nemzetközileg is ismert orvostörténésze - Oroszhegyi Józsa orvosi munkásságának monográfusa - tárja elénk. Ne tagadjuk, családi kötelességből is, hiszen rokoni szálak is kötik össze őket, ám mindenekelőtt a szellemi rokonságé, a tudománynak való mély elkötelezettségé. Fenichel munkássága szerény, de szép fejezet a magyar-román közös múltban. Az együttműködés tanulságos epizódja, Budapest és Bukarest múzeumi világát egyaránt építette az egykori nagyenyedi diák, akitől egyébként sétálni is tanulhatunk, hiszen számolta, hány lépést kellett megtennie Nagyenyedtől Bukarestig... Ajándék ez a kötet az olvasónak, de reméljük - szép - ajándék Izsák Sámuelnek is, aki ebben az esztendőben tölti be 90. életévét. Köszöntsük őt hálával és szeretettel, azért is, ahogy élteti a legszebb erdélyi hagyományt, a nemzeti türelmet, a tudomány nemzetek fölötti ethoszát. Miskolczy Ambrus