Kőrösi Csoma Sándor szellemútján

Körösi Csoma Sándor szellemútján elindulni nehéz is, küzdelmes is, de szép és felemelő. Mert hadd idézzük őt: „Ami boldogság van a világon, az mind a másoknak nyújtott szolgálatból ered."
Nem könnyű feladatot teljesít a KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET, amikor évről évre, áprilisban, a nagy tudós születésének és halálának a hónapjában Kovásznára hívja azokat a tudós- vagy önkéntes, a maguk belső sugallatára, belső kényszerből cselekvő kutatókat, akik felkérésünkre vállalják, hogy egy adott témán belül megírnak egy tanulmányt, egy dolgozatot, mellyel egy valós vagy vélt fehér foltot tüntetnek el cselekvő-alkotó múltunk, önismeretünk, önértékelésünk térképéről.
A KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR SZELLEMÚTJÁN című kötet írásai elkalandoznak múltban és jelenben. Arcokat villantanak fel, teljesítményeket mérlegelnek, akarásokat járnak körül, küzdelmes életutakat elevenítenek fel, olyanokat, melyek valahol mind összecsendülnek, összerezdülnek nagy szellemóriásunk pályájával. Ami előtte történt, mind valamilyen módon - törekvésben, orientációban - hasonló, ami esetleg hathatott rá is, ami pedig utána, abban mindig ott kísért az ő példaadása. Ott izzik - ráutalón is - a nagy-nagy ragaszkodás a szülőföldhöz, a hazához, a néphez, a szomjas válaszkeresés a bennünket foglalkoztató nagy kérdésekre, s megnyilatkozik az ő példájából erőt merítő kitartás, elszántság, elhivatottság. Mindez akkor is így van, ha a teljesítmények más jellegűek, más körülmények között születtek Csoma szelleme átível az évszázadokon, él és hat.