Kedves István bátyám! (Fekete István levelei) - Dedikált

Részlet a könyvből:
"I. ABLAK
1. levél
Fekete István
Zsellérek
című regényéről írja:
„Az óra megállt, szobámban homály lett, mert a kályha tüzére is
hamu hullt és csak a papír világított kérdőn, mint valamikor az iskolában,
nehéz dolgozatok idején...
A homály egyre nőtt, a csend még nagyobb lett, csak a szívem lépegetett a magányosságban, amikor mintha apám állt volna mellém az
elmúlás halhatatlanságból.
- Miről újak, édesapám?
- Magadról, fiam -és megsimogatott kihűlt kezének emlék melegével.
- És rólam! -ha még nem feledtél el- állt mellénk öreg templomunk.
- És rólam, -intett felém a falum- majd mi súgunk.
Így aztán könnyű volt írni!
Súgott a patak, az erdő, a temető; súgtak a mezítlábas kis pajtásaim; beszéltek elhagyott utak, búzamezők, nyárban ringó rétek, őszbe fordult tarlók; elsírdogálták bánatukat fiatal özvegyek, elpanaszkodtak rég
holt gyerekharcosok és én csak írtam, írtam régi nevetésekről, sírásokról,
falumról, földemről, magyar fajtámról; magamról.
így született meg ez a könyv."