Hosszúkávé külön hidegtejjel

Magány, meditáció, menekülés. Berka Attila Önmegszólító történetei valahol itt és most játszódnak, vagyis azon a helyszínen, ahol éppen vagyunk, abban a kávéházban, amelyikben éppen üldögélünk. Valahol itt, most, ebben a miliőben, amikor és ahol kinyitjuk ezt a könyvet. Ez a mi időnk, ez a mi helyszínünk. Egy kávé, külön hideg tejjel, megálló a rohanásban, kicsi gesztus, az önmagunkra figyelés pillanata.
Rövid történetek, amelyek észrevétlenül regénnyé állnak össze. A főhős, aki önmagával beszélget, elképesztően egyedül van. Egzisztencialista szorongása egy kávéházba űzi, nap mint nap, hogy néhány másodpercre kikapcsoljon, megnyugodjon, hogy legyen ereje folytatni a... A mit is? Mindazt, amit mindannyiunknak folytatnunk kell. Tenni a dolgunkat, túlélni a mindennapokat, célt és értelmet nyerni egy meglehetősen bizonytalan jelenben és jövőben.
A főhős, ennek a különös, jegyzetekből összeálló regénynek a főhőse kétségtelenül a nagyváros szülötte, aki nem teljesen biztos abban, hogy éppen az a dolga, amit csinál, de ennek ellenére végzi a munkáját, összeszorított foggal, mert nem is tehet mást. Önnön kereteit nem rúghatja szét. Ajánlom Berka Attila nagyszerű könyvét mindazoknak, akik szeretnek önmagukba fordulni, vagyis meditálni. Akik képesek még meghallani a - valamiképpen bizonyosan létező - belső hangot. Mert a belső hang regénye ez. A főhős valakihez beszél, ez a látszat. Berka Attila könyvében másról van szó. Itt, ebben az esetben valaki beszél a főhőshöz. És valójában ezt a valakit, vagyis őt kell meghallanunk.

Petőcz András