Messziről Andromeda

Falusi templombúcsúk, báli keringők, pünkösdi menetek és kocsmai görbe esték forgatagába invitálja az olvasót ez a verseskötet az idill és az illúzió cifra ígérete nélkül. Nem máshol vagyunk ugyanis, mint a "pannon kúria udvarán", ahol a "légtért a végtelen esővágy berezgi, / vörösség jelzi: ez itt égig a pokol", ahol minden "egyhelyben áll, a Föld forog". Csoda-e hát, hogy "veszti hatalmát minden itt benn, / teremt a szellem, s lassan föláll / teremtette száz zsarnoka, / fölépül Néró csarnoka", és hogy végül "utolértük a tabula rasat"?