A mozgás-kép

A nemrég elhunyt francia filozófus kétkötetes munkája, a Film - mozgás-kép és a Film - idő-kép a közelmúlt egyik legjelentősebb filmelméleti teljesítménye. Vitára ingerlő és egyben népszerűvé lett könyvét hívei fordulatnak tartják a filmelméleti gondolkodás történetében. Kétségtelen, hogy Deleuze, a jelelmélet klasszikusa Peirce, de legfőképp Bergson nyomán a már jól ismert nézőpontokhoz képest frissítően újszerű szemléletet választott. Új típusú elméleti megközelítéseknek ad lehetőséget azzal, hogy számára a kép és a jelentés nem választható el, a filmképet pedig olyan jelnek tekinti, amely nem függ a nyelvi gondolkodástól és jelentéstől. Deleuze kétféle filmképet különböztet meg: a mozgás-képet és az idő-képet, s ennek megfelelően a filmtörténetet két nagy korszakra, a neorealizmus előtti klasszikus film és a neorealizmus utáni modern film korszakára osztja. E két filmkép fogalmának megteremtése, leírása és megkülönböztetésük módja teszi kiváltképpen érdekessé a francia filozófus munkáját, amelyet éppen ezért nemcsak a szakemberek vagy a film iránt mélyebben érdeklődő moziba járók, de jószerivel mindazok haszonnal forgathatnak, akiket foglalkoztat az ember és a kép viszonyának természete, a jelentés világának talánya.