Drámák

Witold Gombrowicz világszerte az irodalmi avantgarde képviselőjeként vált ismertté. Legjelentősebb műveit hazájától távol írta; Dél-Amerikában és Franciaországban, élet-műve mégis - jól kimutatható kölcsönhatásokkal - szervesen beleépül a legújabb kori lengyel irodalomba. Szenvedélyesen érdekelte a történelem folyamata, még inkább az egyes ember szerepe, helye a történelemben. Kötetünk egyik drámájában, az Yvonne, burgundi hercegnősben maga a történelem csak háttér (a burgundi királyi udvarban könnyű felismerni a lengyel arisztokrácia világának légkörét), az Esküvő már konkrétan a „legutóbbi háborúról" szól; a hős érzéseit a hazájától messzire szakadt író személyes nosztalgiája, szüntelenül gyötrő honvágya színezi. Az Operettben saját szavai szerint „az operett monumentális idiotizmusát" kívánta megjeleníteni, együtt „a történelem monumentális pátoszával", de „az operettmaszk... mögött az emberiség fájdalomtól eltorzult, nevetséges arca vérzik". Gombrowicz nem azt vizsgálja, hogyan alakítják a nagy egyéniségek a történelmet, és hogyan alakítja őket a történelem, hanem azt, hogyan alakítja az ember önmagát, azt a személyiségformát, melyet a történelem kínál számára. Az Yvonne 1957-ben Varsóban került először színre, az Esküvő 1964-ben Párizsban, az Operett 1969-ben az olaszországi Aquilában. Gombrowicz azóta már nem csupán hazájában; de Európa, sőt Amerika különböző színpadain is gyakran játszott, népszerű szerző.