A Szentkorona-eszme története

A ​jelen munka célja mai közjogunk egyik legfontosabb tételének, a szentkoronatannak történeti fejlődését tisztázni. Idestova tíz éve már, hogy egy értekezésem körül lefolyt tudományos irodalmi vitában rámutattam arra, hogy e kérdésnek nincs adatokra támaszkodó jogtörténeti feldolgozása, hanem hogy a vele foglalkozók bizonyítás nélkül ugyanazokat a véleményeket hangoztatják. Utaltam arra, hogy a vita folyamán egyetlen új adat sem merült fel s így a kérdés megoldása egy lépéssel sem jutott előbbre. Jeleztem azonban azt a szándékomat, hogy a kérdéssel behatóan fogok foglalkozni. (A magyar alkotmányfejlődés. Magyar Jogi Szemle, 1931. május)
Azóta ezt a feladatot sohasem vesztettem el szem elől, a reávonatkozó forrásanyagot is gyűjtöttem, de csak most bocsátom közre munkámat, mikor már elég bő anyagra támaszkodik. Ámbár a dolog természeténél fogva nagyon szétszórt forrásanyagból a jövőben még sok adat merülhet fel, nem hiszem, hogy azok lényegesen módosíthatnák munkám eredményét. Ahol csak lehetett, magukat az adatokat szólaltattam meg, mert úgy gondoltam, hogy így kerülhetem el leginkább az értékítéletek kimondását. Munkám főszempontja a gondolatfolytonosság kutatása volt. Azért voltam kénytelen korszakonként nem egyszer ugyanazokat a kérdéseket felvetni és tárgyalni. E miatt ismétlések fordulnak elő a munkában, de inkább vállaltam ezt, mint hogy a fejlődés menetének bemutatásában hiányok mutatkozzanak.
Az említett 1932. évi vita felkeltette az érdeklődést e sokat emlegetett, de tudományosan soha kellőleg meg nem alapozott kérdés iránt. Azóta többen foglalkoztak egyes részleteivel és ez megkönnyítette a kérdés egész történetének megírását.