Az árakat, a pénznemet, a kézbesítés idejét és módját a szállítási ország határozza meg.
0 darab
€0.00
Az Ön kosara jelenleg üres.
Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
Böngésszen kínálatunkban, majd helyezze
az Ön által választott könyvet a kosárba.
0 darab
€0.00
0
Bejelentkezés
Mánta György
Füst és fény
Gondolat Kiadói Kör, 2015
- 216 oldal
- Kötés: karton
- ISBN: 9789636936013
Ki az a Mánta György? Az irodalmi közvélemény, az olvasók alig-alig tartják számon. Azért-e, mert nem szervezte, alakította céltudatosan a pályáját? Mert túlontúl szemérmes természete van? Mert
nem érezte szükségét, hogy helyet keressen magának? De közben minden mondatában érezni, hogy kedvét leli az írásban, a megfogalmazásban, a szöveg, a szerkezet megmunkálásában.Egy korai, már érett novellája hat évtizeddel ezelőtt megjelent egy nem akármilyen folyóiratban, de aztán, ezért-azért, jó ideig nem tett közzé vagy nem is írt semmit. Messze volt már pályakezdő korától, mikor újra tollat fogott. Elbeszélései sűrűn megjelentek pesti és vidéki folyóiratokban, egyiket az év legszebb novellái közé is beválogatták, mégsem lett igazán kelendő. Talán azért sem, mert ízlését, tehetsége természetét követve, hagyományos prózát írt, nem igazodott semmiféle divathoz. Én leginkább azt szeretem benne, hogy azt az anyagot használja írásaiban, amit a 20. század második fele kínált neki, ezt az én korosztályomnak még ismerős, még eleven világot. De nem csak
krónikát ír. A történeteket könnyen mozduló képzelete átszínezi, kiteljesíti, alakjait szükség szerint átrajzolja, előhívja, a prózai valóba illeszti a féltudat, a félálomvilág különös képeit. Tudatosan
szerkeszt, tudja, milyen fontosak a szövegbe vágott hézagok, az elhallgatások. Érdemes kézbe venni könyvét. Lator László
nem érezte szükségét, hogy helyet keressen magának? De közben minden mondatában érezni, hogy kedvét leli az írásban, a megfogalmazásban, a szöveg, a szerkezet megmunkálásában.Egy korai, már érett novellája hat évtizeddel ezelőtt megjelent egy nem akármilyen folyóiratban, de aztán, ezért-azért, jó ideig nem tett közzé vagy nem is írt semmit. Messze volt már pályakezdő korától, mikor újra tollat fogott. Elbeszélései sűrűn megjelentek pesti és vidéki folyóiratokban, egyiket az év legszebb novellái közé is beválogatták, mégsem lett igazán kelendő. Talán azért sem, mert ízlését, tehetsége természetét követve, hagyományos prózát írt, nem igazodott semmiféle divathoz. Én leginkább azt szeretem benne, hogy azt az anyagot használja írásaiban, amit a 20. század második fele kínált neki, ezt az én korosztályomnak még ismerős, még eleven világot. De nem csak
krónikát ír. A történeteket könnyen mozduló képzelete átszínezi, kiteljesíti, alakjait szükség szerint átrajzolja, előhívja, a prózai valóba illeszti a féltudat, a félálomvilág különös képeit. Tudatosan
szerkeszt, tudja, milyen fontosak a szövegbe vágott hézagok, az elhallgatások. Érdemes kézbe venni könyvét. Lator László
