Ezra Pound, amerikai költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, szerint az íróknak hat típusa létezik. Ezra Pound sajátos értelmezésében az irodalom a következő osztályokat hozta létre:
1. Feltalálók. Azok a férfiak, akik rátaláltak egy új folyamatra, vagy akiknek meglévő munkája szolgál első példaként egyre.
2. A Mesterek. Férfiak, akik számos folyamatot kombináltak, és akik ugyanolyan jól, vagy még jobban használják őket, mint a Feltalálók.
3. „Hígítók”. Férfiak, akik az első két csoportból jönnek, de nem csinálják olyan jól, mint a Feltalálók és a Mesterek.

4. Jó írók kiemelkedő tulajdonságok nélkül. Férfiak, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy akkor szülessenek, amikor országukban jól működött az irodalom, vagy amikor az írás egy bizonyos ága „egészséges” volt. Például a férfiak, aki Dante idejében írtak szonetteket, vagy akik francia regényeket írtak, miután Flaubert megmutatta nekik, hogyan kell.
5. Szépirodalmi írók. Férfiak, akik nem igazán találnak fel semmit, de az írás egy bizonyos részére specializálódtak, akik nem tekinthetőek „nagy embereknek”, vagy akik egy teljes korszakot, életet próbálnak bemutatni.
6. Kezdő őrültek.

Ezra Poundnak az olvasóhoz is volt egy-két keresetlen szava.
Amíg az olvasó az első két kategóriát ismeri, addig nem lesz képes „látni a fától az erdőt”. Lehet, hogy tudja mit „szeret”. Ő talán egy „művelt könyvrajongó”, aki óriási könyvtárral rendelkezik gyönyörűen nyomott, luxuskötésű könyvekből, de sosem lesz képes megbecsülni egy könyv értékét a többihez képest, és jobban össze lesz zavarodva, amikor egy konvenciókkal szakító, új szerzőről kell véleményt formálnia, mint amikor egy 80-100 éves könyvről.