Közlekedik a főváros

Másfél évszázada még konflisok, omnibuszok keringtek Pest-Budán, utána rövid ideig a lóvasút volt a legdivatosabb. De miután 1873-ban létrejött Budapest, világvárossá válását nem csak a hatalmas beruházások, „égbe kiáltó” építkezések, no és az ezek nyomában feltörő kulturális pezsgés segítette elő. Legalább ennyire fontos volt a korszerű közlekedési hálózat megteremtése is, ami – sok máshoz hasonlóan – villámgyorsan kialakult, s szinte „percenként” fejlődött. Igaz, hogy az akkor még reményteljesnek tűnő XX. század csapásait a mai napig fájlaljuk, a fővárosi közlekedés fejlődése – ha nem is mindig a megfelelő ütemben – nem állt meg. E könyv a történelmi bevezető után elsősorban az elmúlt hatvan évre fókuszál – ezen belül is a BKV 2008-ban jubiláló négy évtizedére. Külön fejezetekben mutatja be a villamos, a HÉV, a trolibusz, az autóbusz és a metró fejlesztésének főbb állomásait. A szerző nagy érdeme, hogy úgy tudja tények, információk sokaságát közölni, hogy könyve mégis egyszerű, könnyen érthető olvasmány marad. Van, aki azért szeretheti ezt az albumot, mert a járművek szerelmese, hiszen az elmúlt hatvan év szinte minden közösségi közlekedési járműtípusáról olvashat. Mások azért, mert megismerkedhetnek azokkal a gyakran igen nagy nehézségek közepette bekövetkezett változásokkal, melyek során kialakult a mai Budapest közlekedési hálózata. De a nosztalgia, a retró iránt rajongók sem csalódnak, amikor egyforintos villamosjegyről, füttyös kalauzról vagy az 1960-as években átadott aluljárókról olvashatnak. Mindaz, amiről eddig szóltunk, elsősorban a BKV-archívumából származó gazdag illusztrációk segítségével jelenik meg: korabeli jármű- és utcaképek, bélyegek és gyufacímkék, a témához kapcsolódó tárgyak, térképek mutatják be, hogyan közlekedett és közlekedik a főváros.