Az Ödipusz-rejtély (Az intimitás és az autonómia ősi konfliktusának biológiai gyökerei)

A ​szerző pszichológusprofesszor, azonban a könyv elsődlegesen kulturális antropológiai, szociológiai, néprajzi, zoológiai, illetve etológiai szakmunka. Az ember rokonsági viszonyainak különböző struktúráit és változatait tekinti át, az evolúciós előzményekre utaló állati példákkal. A családi és rokonsági rendszerek egyik, csaknem állandó alkotóeleme az incesztus tilalma. A könyv főként ezt a tilalmat magyarázza és értelmezi, ám itt az Ödipusz-rejtélynél sokkal többről van szó: a párválasztás normáiról és kivételes eseteiről az állat- és embervilágban, a család- és rokonságstruktúrákról a múltban és a természeti népeknél a jelenben, ösztönös és tanult magatartásformákról és sok egyébről. A könyvből egyfajta biológiai lélektan bontakozik ki, az emberkép etológiai alapú, ám korántsem egyoldalú felfogása.

Bár a mű tudományos igényességéhez nem fér kétség, a szigorú logikai felépítés nem akadálya annak, hogy a laikus szórakoztató természettudományos enciklopédia gyanánt is olvashassa, amely bárhol fel-felüthető. A rengeteg színes példa, az anekdotázó, csevegő stílus, valamint az apró illusztrációk is azt jelzik, hogy a szerző élvezettel írta és ismeretterjesztésnek szánta művét, melyet szakmai bírálói: Buda Béla és Pléh Csaba is sikerkönyvnek jósolnak.