Íliász

Homérosz
(XX. század)
Ó könyv, amelybe ezrek álma révedt! Dús serleg, melyet Héphaisztosz gyártott s amelybe ajkat hajdan annyi mártott, hogy száz király szájíze beleévedt.
Téged miként a jó bort lassu évek minden század külön zamattal áldott. Kit új korokba küldtek régi révek, aranyhajó! rozsda neked nem ártott.
Im új korlát nyilt ős pályánk előtt s Prométheusz fiának szárnya nőtt, leget hadarva gúnyol agg vitorlát:
de téged, Kor hajósa, a gonosz horgaselméjű ősz király Kronosz legebb tengerben visz, hol semmi korlát.
Babits Mihály
**************************
Az égi istenek
Míg vígan folyt a harc, melyet szépsége árán Heléna indított, az édes spártai S míg égbe törtek a Skamandros árjai, Az istenek hada csak messze nézte, várván.
Mikor Patrokloson már nem volt vért, paizs, Mikor Hektort a por s a vér sötétre mosta S a gyorslábú Pelid nagy homlokát taposta, Végül megindula az Ég haragja is
S a gyilkoló Ares, a nyilazó Apolló, A fenndörgő Zeus, a sántító kovács Mérlegbe dobta mind a háború sorát
S hogy számos földi törzs lőn véres, puszta torzó, Az égi istenek � míg torra szólt az ének, Szerelmek és csaták nyilával visszatértek.
Juhász Gyula