Oroszlánhűség

A szerző férje, aki Kenya egy északi tartományában vadászati főfelügyelő, egy napon – félig önvédelemből és kényszerből, félig talán véletlenségből – lelövi a három alig néhány napos oroszlánkölykök anyját. A kölyköket felkutatja, és magához veszi. A két nagyobbat néhány hónapi nevelés után állatkertbe küldik. A harmadikat, a legkisebbet és leggyengébbet, Elzát, a házaspár felneveli. A kis oroszlánnal egész addigi életrendjük átalakul: mindenüvé viszik magukkal, hivatalos vadászútjaikra, szabadságuk idején a tengerhez… Az idő múlásával a kis oroszlán természetesen kifejlett, tökéletes példánnyá növekszik. Mit tegyenek vele? Bár eredetileg Elzát is állatkertbe szánták, mégis úgy döntöttek, hogy Afrikában tartják. A vadon ugyan rendszerint elpusztítja az emberi környezetben felnövekedett ragadozót, de Elza félig-meddig mégiscsak természetes környezetében nevelődött… A vadászati főfelügyelő és felesége nekivág a szokatlan kísérletnek: „visszavadítani” neveltjüket, s nem utolsó sorban „férjhez adni” őt… s mindezt, a kedves epizódok sorozatát, a nagy és izgató kísérletet annyi bájjal közvetíti az írónő (aki pedig nem hivatásos tollforgató), hogy valóban nem tudjuk letenni ezt a változatos és színes írást, amelynek végén a hűséges Elzát és körülötte forgolódó embereket, fehéreket és feketéket, egyaránt. Joy Adamson az ember és vadállat közti barátság teljesen újszerű példáját rajzolta meg Elza történetében, az olvasó elé tárva az oroszlán magasrendű pszichológiáját is. De megismerhetjük a szerző életének egy szakaszát, és annak helyszínét, Kenya sokrétű, színes világát is. A százegynéhány ragyogó részben színes fényképpel illusztrált könyvet ifj.Tildy Zoltán gördülékeny fordításában, Széchényi Zsigmond ismert vadász és Afrika-kutató bevezetésével adja át az olvasónak a Könyvmolyképző Könyvkiadó. Ismertető: "Belelapozás".